Az enneagramot sok féle módon használhatjuk. Ezen az oldalon karakter térképként értelmezzük, amelynek segítségével túlléphetünk a téves azonosulásainkon, jobban megérthetjük vele magunkat és másokat. A helyes használattal lehetőség nyílik esszenciánk felismerése. Az eredmény a szabadság - élet amit már nem a karakterfixáció irányít.
A karakter enneagram dinamikus rendszer. Kilenc pontból áll az ábrája, amely egyenként megjelöli a karaktereket és a vonalak segítségével a köztük levő mozgásokat. A gyökér pontoknál a legerősebb a hozzájuk tartozó tulajdonság (9,3,6). Ezeknél a pontoknál látszólag nincs jelen a düh (9), a tiszta szeretet (3) és a félelem (6). Ennek oka, hogy ezt próbálják a legjobban elrejteni.
Az ábra alján lévő karakterek energiaszegényebbek, míg a felül levők energiatúltengésben szenvednek. Például a 9-es karakterűek szinte soha nem engedik szabadjára dühüket, mert félnek a következményektől, magukban tartják azt és ez folyamatosan csak gyűlik - ebből lesz az energiatúltengés, fizikai téren pedig ezért nőnek olyan nagyra. Az energiaszegénység egyik példája a 4-es alapjátszmája, a "szegény én", melyben szomorkásan arra vár, hogy megvígasztalják.
Az energiák mennyisége a fizikai alkat és bőr színének erősségére is hatással van. A 4-es és 5-ös karakterűekre jellemző a fehéresebb vagy szürkés bőrszín, míg ugyan ez a düh pontosoknál jelentősen ritkább.
A bal oldal a lázadó, non-konformista oldal és a jobb az alkalmazkodó, konformista oldal. Ez a karakterek enegia szerzési stratégiáiban játszik szerepet. A rosszul menő dolgok ellen való lázadás a 6-osra (bal oldal, félelem gyökér pont) a legjellemzőbb, míg az imázs pontosok a jobb oldalon (2-3-4) inkább nem lázadnak, nehogy megsértsenek valakit és emiatt kevesebb szeretet kapjanak. A düh pontosok esetében a kilences gyakran nem tudja eldönteni mit tegyen (az enneagram ábra középen van), az egyes (jobb oldal, belső típus) inkább magába folytja a dühét, nehogy szabálytalanságot kövessen el, végül a nyolcas (bal oldal, külső típus), kifelé vetíti dühét és általába kidühöngi magát.
Minden egyénnél, körlüményektől függően, általában 2-4 éves kor környékén eldől milyen karaktere lesz. Ennek oka egy mély érzelmeket kiváltó konfliktus megélése, melyre hatással van az összes addig megszerzett tapasztalat is. Ez a "karakterfixáció". Innentől kezdve ez lesz az egyén legmélyebb sérülése, belső konfliktusa és van bőven ideje formálni a testi alkatot, az egyén viselkedését és tudat alatti reakcióit.
A karakterfixáció beteljesedése után kezdi el az egyén valami olyannal azonosítani magát ami önmagán kívül áll - ez a téves azonosulás.
Ahogy a gyermek egyre idősebb lesz, elkezdi elfelejti milyen esszenciája, a 'valódi énje', mivel a téves azonosulások egyre inkább eltakarják azt. Minél nagyobb a takarás, annál nagyobb az instabilitás, egyre több a rossz érzelem, a kétely és elkezdődik az energiáért való küzdelem, játszmázás. Fontos, hogy minden játszma, vagyis a karakterek stratégiái azt a célt szolgálják, hogy elveszettnek vélt energiához jussanak. Ez egészen addit tart amíg át nem éli valaki azt az állapotot amikor összeomlik a téves szerkezet (düh pontosoknál a fizikai tesstel való téves azonosulás, imázs pontosoknál az érzelmekkel való téves azonosulás és félelem pontosoknál a mentális testtel való téves azonosulás). Az ezzel kapcsolatos ábra megmutatja az esszenciára rakódott rétegeket, ami illusztrálva így néz ki:
A fő karakterfixáció mellé mindig tartozik egy szárny is (az enneagram ábrán egy szomszédos karakter) és végül egy altípus (szociális, létfenntartó vagy szexuális). Csak ezek után sorolható be, utolsónak a perszóna, más néven személyiség vagy álarc (az eredeti latin szó jelentése a színpadon viselt álarcra utalt).
Amíg a játszmák irányítják valaki életét, addig hiányzik az a felismerés miszerint az energia nem tud elfogyni és értelmetlen mástól lopkodni (mintha egy hal próbálná ellopni a vizet a másik haltól).
Nincs jobb vagy rosszabb karakter - mindegyik ugyan úgy egy bezárt cellának felel meg és az egyetlen kiút befele van.
Ha valakinek az jutna eszébe, hogy karaktert akar váltani, jobb ha tudja: csak egy másik bezárt cellába jutna át és továbbra sem szabadul ki.
A karakterfixáció elkerülhetetlen, de ledolgozható. Még az állatoknál is halványan megfigyelhető.
Az ábrán látható számok a karaktereket mutatják meg és a vonalak a köztük történő energiamozgásokat. Minden mozgás energia leadással vagy felvétellel jár.
A mozgások segítségével egy rövid időre, ideiglenesen "karaktert cserélünk". Természetesen az 5-ösneknek például nem lesz hirtelen 8-es alkata, de átérezheti helyzetét ami segíti azok érzelmeinek megértését.
A mozgások kitapasztalása és megértése nem feltétele annak, hogy valaki megszabaduljon téves azonosulásaitól, de segíthet. Elég mindenkinek a saját karakterén dolgozni.
Mindenkinek a fő karaktertípusa mellé társul egy szárny is. Ez a szárny minden esetben egy, a közvetlen szomszédos karakter. Példa: 6-os, 5-ös szárnnyal.
A "szárny" elnevezés a harcászatból ered (jobbszárny, balszárny).
Az három alapvető állati ösztön mindenkinél jelen van, melyek közül egy, a karakterfixáció után meghatározó szerepűvé válik. Körülményektől függően, általában 8-10 éves kor körül.
Elnevezései az altípusoknak: szociális, létfenntartó, szexuális
A szociális első sorban a csoportokban betöltött szerepre öszpontosít, a létfenntartó az egyed túlélésére, míg a szexuális az egyed szaporodására. Ezek minden karakternél külön részletezésre kerültek.
Fontos, hogy előfordulhat amikor az altípus visszájára fordul: így például a szociális 6-osból sok csalódás hatására antiszociális lehet, aki alapvetően szociális altípusa miatt vágyik a társaságra, de mégis inkább elvonul a rossz tapasztalatok miatt és csak akkor érzi jól magát ha egyetértenek vele vagy ha ő van a figyelem központjában vagy.
Karakterfixáció előtt az egyén szabadon él. Karakterfixáció után: mindenki rendelkezik egy karakterrel, egy szárnnyal és egy altípussal. Ezek eltakarják az esszenciát a téves azonosulásokon keresztül, beindul az energiákért folytatott harc és a szenvedés. Visszaút a szabadságba csak befele van, az önismereten és téves azonosulások lebontásán keresztül.
Az esszencia a valódi énünk azon része amely egyénné tesz mindenkit. Az egységben levő egyén. A különálló nem különálló.